A négy éves KULTKIKÖTŐ egy kulturális élménytér, csipetnyi nosztalgiával és békebeli földvári életérzéssel fűszerezve. Az árnyas park közepén található szabadtéri színház területén a művészet és a kultúra jegyében zajlik a balatoni nyár. 2009. július 18-tól augusztus 16-ig színházi előadások, könnyű- és komolyzenei koncertek, állandó programok (gyermekműsorok, kiállítások, filmvetítések) várják a „kikötni” vágyókat.

Az egyetemen sok mindenről lehet tanulni, de mind között a legfontosabb a kérdezés tudománya. A képesség, hogy tudjunk lényeges dolgokra rákérdezni. Rába Roland is, legyen szó a Katonáról, a Krétakörről vagy a Nemzetiről, ezt a tudását gyarapítja és próbálja elültetni a közönségben, előadásról előadásra.

Találkozót lehet egyeztetni napirendhez, a témához, de tömegközlekedési csomóponthoz még nem igazítottam beszélgetést. Ez idáig. Rába Rolandot két stáció között értem el, A és B pont keresztmetszetében.

A színházi évad végéhez közeledve sem könnyű időpontot egyeztetni Fullajtár Andreával, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas művészével egy interjúra. A mindig mozgásban lévő, újabb kihívásokat kereső színművésznő azért szakított egy kis időt a kérdéseimre.

- Milyen szakmai kihívásokkal nézett szembe ebben az évadban? Megtalálták a szerepek?

- Sokat dolgoztam idén, négy bemutatón vagyok túl, közülük a legkedvesebb a Struktúra-vita című produkció volt, amit a Kamrában játszottunk.

- Az évad végéhez közeledve inkább kimerült, vagy inkább elégedett?

- Látva, hogy mennyire érzékelhető a változás a színházbajárási szokásokban is így, válság idején, úgy mondanám, figyelő álláspontra helyezkedtem, merre tart a közönségigény.

„Itt jön maga Gianni Schicchi! - mondja András a beszélgetésünk kellős közepén, amint a Zeneakadémia egyik végzős hallgatója közelít kávéházi asztalunkhoz. „Szia Gianni." - köszöntöm félszegen. Miután megint kettesben maradunk, András csillogó szemmel fordul hozzám: „Na, ő egy remek énekes." Semmi kétség, Léner Andrást, a Budapesti Kamaraszínház rendezőjét elvarázsolta az opera világa.

- Utoljára ősszel, a Mocorgó bemutatóján találkoztunk. Mi történt veled azóta?

- Az évad elején mutattuk be Fejes Endre Mocorgó című darabját, Nagy Viktorral a címszerepben. Aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol mint tanársegéd tanítok Huszti Péter mellett, a most végzős osztállyal készítettünk egy vizsgaelőadást, a Bástya sétány 77 című operettet. Utána egy kortárs orosz szerzőpárostól, Oleg és Vlagyimir Presznyakovtól a Padlószőnyeg című darabot vittük színre, ez egyben a magyarországi bemutató is volt. Fiatal koruk ellenére, Csehov után a legtöbbet játszott orosz dámaírók. Nagyon erős előadás lett, nagy küzdelmek árán.